Semes-Bogya Eszter a Magyar Kultúra Lovagja szobrász, énekes, népgyógyász,

A honlapomon megtekintheti fából készült munkáimat, és ízelítőt kaphat az ornamentikából, az ősi magyar díszítésből.


Dalba és fába álmodott élet

Száll a dal, mely betölti a szigethalmi Szabadidő Központ bordó kistermét és a lelkeket. Száll a dal, valahová az Égbe. Meghatottan hallgatjuk, ahogy Semes-Bogya Eszter dalénekes és faszobrász, a szigethalmi IRKA Irodalmi és Képzőművészeti Asztaltársaság tagja énekelve-imádkozik drága mamájához:
Drága anyám! – hallgass meg most engem
- hozzád száll az énekem
- Te vagy nekem az Ég, a Föld, a Nap
köszönöm az életem.
Ha fáztam, ha féltem, ha fájt nagyon,
fészket raktam a válladon.
   Sajnos ezt a dalt a mama már nem hallhatta, mert Eszter a temetésén énekelte el először. A dal fohász az édesanyjaként szeretett nevelőanyjához, Báles Sándornéhoz, akinek sokat köszönhetett. Édes gyermekeként nevelte szeretetre, istenes életre, igazságérzetre és magyarságra.
   Semes-Bogya Eszter „A lelkes munkájáért kapott elismerés boldoggá teszi. Szereti, ha megmutathatja szokatlan képességét. Akkor boldog, ha szorgalmasan dolgozik a közösség jobbításán, ha törődik a közügyekkel.” Eszter azt vallja, hogy amit akar, azt eléri, de nem törtetően, hanem sportszerűen: „Eddig mindent, amit szerettem volna, megvalósítottam. Ezt a Jóistennek köszönhetem.” Eszter életének legboldogabb éveit Súron töltötte, ahol a szelídlelkű asztalos apjától, Báles Sándortól, a szorgalmat, a fa szeretetét és a famegmunkálás fortélyait leste el. Az énekléshez és a fafaragáshoz viszont a tehetséget – Eszter szerint – a Jóistentől kapta. „Faragásaimmal a föld pusztításának megakadályozására szeretném a figyelmet felhívni.” Önként vállalt küldetéséhez azonban sok akadályt kellett leküzdenie. Eszter szerint, ami rossz és jó volt az életében, a Jóisten akarata szerint történt. Azért kellett az életében sokat szenvednie, hogy megerősödjék, a szíve és lelke képessé váljék arra, amire rendeltetett: a békés családi életre, gyermeknevelésre, éneklésre, fafaragásra, és ezt átadhassa a jövő nemzedéknek, arra, hogy önzetlenül segítsen bajbajutott élőlényeken. Istent tudó emberként természetesnek tartja, hogy a szenvedés hozzátartozik az élethez, és küldetése van a fájdalomnak is. 1997 óta, már csak hivatásának él, a faragásnak, éneklésnek, zenének.
   Eszter most egy másik meghatóan szép dalt kezd énekelni. Egy másik imát, fohászt szép hazánkról. Dalában minden együtt van: a gyönyörű, selymes, behízelgő, magyar-ízű, tisztán csengő Semes-Bogya-hang, és a méltán népszerű, sokszor hallott nóta:
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország.
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Zeng a zeneszó, látom ragyogó szép orcád.
Táltos paripánkon oda szállunk,
Haza hí, fű, fa, lomb, virág!
Hí a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!
   A dal utolsó versszakát, a refrént már együtt énekli vele az egész társaság. Feledhetetlen pillanatok. S amíg újabb dalra készül Eszter, eszembe jut, amit otthonában a hazafiságáról vallott: „Nekem a haza mindent jelent, olyan, mint az éltető levegő, nélküle nem tudnék élni, és azért énekelek magyar dalokat, és faragok magyaros motívumokat, hogy megmaradjon ez a nép, mert féltem a nemzetemet a pusztulástól, szeretném, ha fennmaradna és ükunokáim is magyarlakta Magyarországban élnének.” Ez az öntudatos magyarságtudat hajtja, hogy járja az országot, kis falvakban énekeljen és magyar népi fafaragást tanítson – és mindezt ingyen. Eszter nemcsak magyar dalokat énekel, hanem többek között az IRKA költőinek verseit is megzenésíti. Dalos repertoárjába, többek között, Balázs Sándor, Lászki Erzsébet és Kővári Tibor megzenésített versei is beletartoznak.
   Eszter most újabb dalba kezd, hangszerével szinte egybenőve, félrehajtott fejjel, önfeledten pengeti gitárját és énekli Kővári Tibor A fák árnya című szép lírai versét. Nem véletlenül zenésítette meg ezt a verset, hiszen súri gyermekkora óta imádja a természetet:
„Rozsdásan csordul a csönd,
költ-e még jövőre a szárcsa?
zörren-e tavasszal a nádas
kérdését csak a szél fuvolázza"
A dal végén, Eszter lefogja gitárja húrjait, s mint aki most ébred, felemeli a fejét - és persze, elismerő vastaps a jutalma. Tovább azonban nem hallgathatjuk, mert el kell mennie, másnap egy faluban várják, ahol fafaragást tanít. Összeszedi kottáit, elpakolja hangszerét és csendesen, szerényen, nemesi származása egyszerű, és nagyszerűségével.  Az jut eszembe, amikor 2009. május 23-án a budapesti Belvárosi Templomban a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend ünnepélyes szertartás keretében lovag-dámává avatták. Az avatás után a maga nemes egyszrűségével azt mondta szerényen, életét és élete értelmét mintegy összegezve: „Hosszú és fájdalmas utat jártam be, mire rájöttem, azért születtem, hogy segítsek, és hitet adjak az embereknek. Ez a karmám, a sorsom. Ezt kellett és kell tennem. Amíg így élek, a Jóisten segíteni fog. Úgy érzem, azért élek még, mert feltétel nékül tudom, hogy van Isten, mindegy hogy minek hívják. 
 /Udvarhelyi A./



nepies.gif


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 35
Heti: 100
Havi: 417
Össz.: 117 458

Látogatottság növelés
Oldal: Dalba és fába álmodott élett
Semes-Bogya Eszter a Magyar Kultúra Lovagja szobrász, énekes, népgyógyász, - © 2008 - 2024 - semes-bogya.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »